Ma jelent meg egy hír az interneten, hogy a rengéssorozat nem csak hónapokig, hanem akár évekig is elhúzódhat... "Jól" hangzik! Úgy látszik, meg kell tanulnunk együtt élni vele.

Na de nézzük, mi történt még tegnapelőtt, a reggeli nagy rengés után. Érdekes volt olvasgatni a facebook-on a bolognai ismerőseim posztjait: majdnem mindenki kiírt valamit a rengéssel kapcsolatban, ugyanazt az eseményt mindenki másképp élte meg: volt, aki ironikusan kommentálta ("ma se kell már kávé"), sokan megosztották a félelmeiket ("Összepakoltam egy hátizsákba a legfontosabb dolgaimat arra az esetre, ha menekülni kell"), vagy a mobiljukról írták, hogy nem mernek visszamenni a házba. A rengés után egy negyed órával megjelentek az első cikkek is, amit aztán mindenki nagyban linkelgetett. A dél-olaszoknál is rendszeresen olvashatók a kommentek a déli barátoktól, rokonoktól: "Ugye jól vagy??? Nem tudtunk hívni, mert foglaltak a vonalak...". Szó ami szó: általános izgalom. Amikor meguntam, elkezdtem olvasgatni az otthoni barátok kiírásait: "Szép napot mindenkinek!", "Ma reggel lekéstem a buszt", és kicsit irigyeltem őket... Mennyivel gondtalanabb lenne az életünk enélkül a természeti "tréfa" nélkül!

Aztán erőt vettem magamon, és bementem a könyvtárba tanulni: nem tartott túl hosszú ideig a dolog, egyszer csak felkaptam a fejem és összenéztem a mellettem ülőkkel: "Ti is éreztétek?"; persze mindenki érezte, majd a második ilyen rengés után nem csak én, hanem a környezetemben mindenki szedelőzködni kezdett, ugyanis igen régi (egyébként gyönyörű), középkori épületben voltunk éppen, ami ugye a biztonság szempontjából enyhén szólva nem az igazi. A könyvtárosok is összeszaladtak, tanakodtak, én pedig már a parkban hallottam a többi egyetemistától, hogy nem sokkal később minden egyetemi épületet bezártak, a park pedig megtelt kisgyerekes családokkal: mi mást is csinálhatnának a szülők, mint hogy kiviszik a gyerekeket a játszótérre, a szabadba, ahol a legbiztonságosabb, és míg a kicsik gondtalanul játszanak, ők összedughatják a fejüket és kibeszélhetik a legújabb fejleményeket. Sokan pizzát is hoztak és azt ebédelték, ami meglepő, ugyanis az olaszok csak vacsorára esznek pizzát általában, és az étkezési szokások márpedig szentek: a tésztára trappistát reszelni szentségtörés, a pizzára tett ketchup után pedig valószínű, hogy soha többet nem állnak veled szóba.

Visszatérve a földmozgásokra, mindenkinek megvan a maga kis személyes története a rengésekről. Én épp aludtam, én épp a konyhában voltam, épp az utcán mentem, stb. Mindenki hozzáteszi a saját véleményét, félelmét, vagy épp azt, hogy elege van már a témából, vagy hogy nem érdekli, mert úgyis nagyon erősnek kéne lennie a rengésnek ahhoz, hogy a lakóházaink ledőljenek. Ami igaz is, de azért mégis nyugtalanító. Szerencsére Bolognában semmilyen épület nem dőlt le, csak a vakolat kezdett hullani a régebbiekről.

Az utóbbi két napban sok barátnőm mondta (inkább a lányok merik bevallani az ilyesmit), hogy úgy mint én, most már mindenre azt hiszik, hogy megint reng a föld: pl. amikor az asztalnál ülök, vagy az ágyban fekszek, és elmegy egy vonat (a kolesztől kb. 30 m-re fekszenek a sínek), megállok, és figyelek. Tény, hogy elég nyugtalanító a helyzet, de ma eldöntöttem, hogy megpróbálok nem koncentrálni rá, főleg, ha még évekig ezzel kell együtt élnünk. Kisebb utórezgések úgyis folyamatosan vannak, ha meg egy nagyobb jön, elég észrevehető lesz.

Vissza is térek a tanuláshoz, ki tudja, lehet, hogy tényleg minden rosszban van valami jó (egyébként az olaszoknál nem létezik ez a közmondás, úgyhogy majd meg kell nekik tanítanom), és eszerint felhasználhatjuk majd a vizsgán ezt a szokatlan kifogást: "Nem tudtam tanulni a földrengés miatt", az olaszok ebben úgyis jók... A télen egy hétig zárva volt az egyetem, mert leesett fél méter hó. Igaz, ez itt tényleg szokatlan, de le merném fogadni, hogy a magyarok akkor is bementek volna dolgozni és az iskolába, ha útközben netán beázik a csizmájuk.

Szóval addig is éljen az új ismerkedési mód: eddig a legnépszerűbb a "Kérhetek tüzet?" volt, tudniillik itt majdnem mindenki dohányzik, főleg a fiatalok, és sokan tekerik a cigit, úgyhogy játszik még a "Nincs egy filteretek?" vagy "Nincs egy dohánypapírotok véletlenül?" is. Na ezt most felváltja a "Te is érezted? Durva... egyébként szia, Pietro vagyok". A kötelező bevezető bájcsevejek témája pedig az időjárás helyett a rengés... Állítólag a változatosság gyönyöködtet.